A tengerpartot járó kisgyerek mindig talál a kavicsok közt egyre, mely mindöröktől fogva az övé, és soha senki másé nem is lenne. Az elveszíthetetlent markolássza! Egész szíve a tenyerében lüktet, oly egyetlen egy kezében a kő, és vele ő is olyan egyedül lett. Nem szabadúl már soha többé tőle. A víznek fordul, s messze elhajítja. Hangot sem ad a néma szakítás, egy egész tenger zúgja mégis vissza...
…irányjelzőt még véletlenül sem használó autóvezetők.
…mozgássérült parkolóhelyekre indokolatlanul parkolók.
Az milyen, hogy elhatározzátok életed nőjével, hogy elmentek vacsorázni és miután az összes szóbajöhető helyen kivetítőkön labdakergetés megy téglalap alakú pályán végül hazamentek? És ha kifejezetten rühellem a focimeccsek közvetítéseit? Picsába.
Tegnap vettem egy dobozos tejet és láss csodát: egy újabb kupakos megoldás, ezúttal a MiZo-tól (megérdemlik, hogy kiírjam a nevüket). Egy kattanás után sűrű meneten letekered a kupakot majd öntheted a poharadba a tejet. Vastag sugárban. Nem csöpög. Visszatekerni is könnyű. Csak fél évtized kellett, de itt van. Végre megérkezett. Számomra tényleg forradalmi.
Veszel egy telefonkártyát uszkve 5 dollárért (1100 Ft). Hívást kezdeményezel egy másik kontinensre. Tárcsázol egy vonalas számot, majd megadod a kártyán található PIN-kódot. Egy kellemes női hang közli veled, hogy még közel 5 óra 15 perced van a beszélgetésre. Így is lehet Amerikából Magyarországra telefonálni.
Eddig úgy hittem, a rák a legaljasabb kór. Tegnap éjjel változott árnyalatnyit módosult a véleményem. (A rák tényleg az egyik legrosszabb, de.) Egy agyvérzés, amely képes egy fizikai-szellemi egészségnek örvendő embert a pillanat törtrésze alatt elbutult, magatehetetlen ronccsá változtatni – azt hiszem legalább olyan kibaszott aljas betegség (mégha más aspektusban is), mint a rák. Így múlni...
“Találkozni kell Istennel Meg akarok tőle kérdeni egyet-mást Például azt hogy mi végre vagyunk Mert hát felépítjük a házainkat Felneveljük a gyerekeinket Learatjuk a búzát Háborúskodunk Öljük egymást Aztán mivégre Meg hát az én életemről is Ki akarom kérdeni Az igazságot akarom megtudni.” Fábri Zoltán: Fábián Bálint találkozása Istennel (1980); a főhős (Koncz Gábor) monológja...