Az előrendelésnek megfelelően megérkezett máig egyik legkedvesebb zenekarom friss albuma.
A Fields Of The Nephilim 9 év után(!!!) készítette ezt az anyagot – az évtizeddel ezelőtti feloszlást követő útkeresés idején készült, Nefilim néven publikált “Zoon” LP-t felejtsük el… – ismét a kezdeti felállásban. Az eltelt időszak alatt sem a meghatározó frontember Carl McCoy, sem pedig a többiek nem csináltak maradandó dolgot. A zenekar három másik tagja vendégénekessel Rubicon néven valami iszonyat izzadtságszagú produkciót hozott össze. Hagyjuk.
A lényeg: a Nephilim újra létezik és újra a régi – a szó legeslegjobb értelmében. Csak az első végighallgatáson vagyok túl, ám már most lenyűgözött amit hallok. Ugyanaz a furcsa, bizsergető érzés, mint amikor 1991-ben a kölcsönkapott “The Nephilim” albumukat hallgatva éreztem. Egyik legfrissebb kritika ezzel zárja: a dekád egyik legjobb goth albuma, de a 2005-ös évé mindenképp. Az. Később még visszatérek rá, most csak ennyi. “This is the dawn of our new day. Now is the time to celebrate.”
