Egyszerre pluszos és mínuszos számomra a jelenlegi trend: a felbontás, processzor órajel, memóra már bőven alázza a 10 évvel ezelőtti számítógépem szintjét (amellyel például annó a papíralapú Bikemag tördelése és színrontásbontása is készült), dróttalan net- és adatkapcsolat minden szinten, két kamera, kompakt fényképezőgépeket közelítő képminőség, navigáció oda-vissza – a sor lassan kifulladásig folytatható.
Közben a telefonálás minősége inkább romlott, mint javult a “mezei” (értsd: “nemokos” telefon) készülékek felsőházához képest, a fizikai behatásokat pedig sokkal nehezebben viseli az új smartphone generáció. (Egy géppel végzett laborteszt soha nem szimulálhatja azt a valós helyzetet, hogy minden ilyen kütyü lendületből, ferdén és sarkára érkezik a beton/vas tereptárgy élére…) Napfényben olvashatóság és készenléti idő pedig lassan csak elméletben létező paraméterek.
A nép, az istenadta nép pedig örül és őrül – a ketrecbe zárt majmok is zajongva várják a kényszerérett banánt vacsorára.
(A szerző több, mint 2 éve érintőképernyős “okostelefon” használó, közvetlen környezetében Android, iOS, WinMo rendszerű telefonok keringenek, tapasztalati úton szerzett véleménye van mindegyikről.)
