Monsters (2010)

Tavaly nyáron még ment a hype, hogy milyen érdekes low-budget inváziós mozi készül, no meg hogy kiköpött Cthulhu a címszereplő idegen faj. Az október végén bemutatott film pénzügyi szempontból épp hogy “nullásliszt”: 2010. december elejéig alig hozott 200.000 dollárt a készítők konyhájára – ennyiből csinálták ugyanis a filmet.

A sztoriról csak dióhéjban annyit, hogy egy idegen életformákat kutató (és sikerrel járó) NASA expedíció visszatérésekor lezuhan valahol Mexikóban. A fedélzeten utazó lények pedig hamarosan feltűnnek a környéken, mire az amcsi kormány fertőzött zónaként kezeli a fél országot. Eddig semmi különös, erős District 9 utánérzéssel ki is hagyhatnánk az egészet. Pedig nagyot hibázunk, ha ezt tesszük.

A film kezdete a vég, furcsa keretbe foglalva az egészet. Lassú, nyomasztó képekkel terhes másfél órára készüljön, aki nekiül – és ne várjon se akciót, se az arcunkba robbanó szörnyeket. A feszültséget ugyanis nem ezekkel az eszközökkel kelti és tartja fönn Gareth Edwards rendező – hanem valami egészen mással. Olyan szörnyes mozit készített, ahol a lények csak mellékszereplőkként súlypontozzák a két főszereplő apránként felsejlő történetét, valamint a köztük alakulgató kapcsolatot. Végig feszültségtől terhes film ez, amely egy pillanatig sem kecsegtet egy esetleges hepienddel.

Whitney Able a filmbeli Sam szerepében kiválóan alakítja a médiacézár enervált lányát, aki talán még életében nem dolgozott. Hihetetlen sápadt, de mégis izgató jelenség. Az a fajta csaj, aki bár sem öltözéke, sem viselkedése nem kihívó, mégis vonzza a tekintetet. Az ő apjának melózik Scoot McNairy (“Andrew”), aki pedig hitelesen hozza a nagy sztorira és címlapra ácsingózó fotóriporter szerepét.

Nálam mindenképp megér hetes pontot a tízből.