…a megszokott mozdulattal nyomja le a kilincset, és lép be az épületbe. De a ház szinte üres. A elhagyott folyosókon sétálgatva, csak néhány hang üti meg a fülét. A napköziből jön. A fiatalok, gondolja, többnyire csak a sajátjukkal vannak elfoglalva. A lezárt ajtók előtt elhaladva nosztalgiát érez. A kiürült szobákból dohos levegő árad. Szellőztetni kellene. Kifelé menet, a hirdetőtáblánál...
10 év nem kevés – ennyit töltöttem az eddigi 37-ből a Bikemag írásával, építésével, fejlesztésével, moderálásával. Az első önálló (nem a bikemag.index.hu alatt a ’90-es évek legvégén elindított, rövid életű, Dave által gründolt) online változat még igazi „handcrafted” kód volt, magam csináltam. Most pedig rácsodálkozom, hogy az évek alatt mivé lett. „Csak akkor tehetsz meg mindent, ha már semmid...
Az idei év újabb felfedezettje számomra – Ninja Tune label.
(Hja: 480p felbontásra tessenek pöckölni, sokkal jobb hangminőség.)
Nagy testvér ide vagy oda, a Google pofátlanul magabiztosan tolja – kilopott kép a tegnapi Android 2.2 bemutató videóból:
A teljes anyag itt:
(A szerző nem Android használó, nem Apple-fan és nem Windows-párti.)
Ott is esik vigasztalan?
(Tényleg hasonlít a nővérére…)
Egyszerre pluszos és mínuszos számomra a jelenlegi trend: a felbontás, processzor órajel, memóra már bőven alázza a 10 évvel ezelőtti számítógépem szintjét (amellyel például annó a papíralapú Bikemag tördelése és színrontásbontása is készült), dróttalan net- és adatkapcsolat minden szinten, két kamera, kompakt fényképezőgépeket közelítő képminőség, navigáció oda-vissza – a sor lassan...
Több, mint 3 évtized múltán is félelmetesen jó – napjaink trailerei béna dolgozatok csak ehhez képest.
Egy abszolút releváns fotó:
Megint van mit (nagyon) várni – és nagyszerű érzékkel lenyúlták a kedvenc Coil albumom címét névnek: How To Destroy Angels
Kórházban büfét üzemeltetni.
Kórházban újságárusnak lenni.
Mik vannak még?